Facebook pixel

Vaughan Williams, Widmann, Stravinsky – a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje

Thumbnail
Az együttes neve: Budapesti Fesztiválzenekar
A koncert helyszíne: Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Időtartam: kb. 2 óra, szünettel
Nyelv: magyar
Időpont: 2021. január 15. 19:45 CET
Jegyek erre a koncertre már nem kaphatók!

A koncerten a 20. századi angol és orosz zeneirodalom egy-egy kulcsfigurája, a hazájuk népzenéjéből szívesen merítő Vaughan Williams és Stravinsky, köztük pedig korunk egyik legizgalmasabb polihisztora, a zeneszerző-karmester-előadó Jörg Widmann kapja a főszerepet. Szólistaként a Widmann-versenymű ősbemutatójának hegedűse, Christian Tetzlaff lép színpadra, akinek szenvedélyes és fékezhetetlenül virtuóz előadása iránymutató a Bachtrack kritikusa szerint. Az est karmestere a Colin Davisnél és Simon Rattle-nél tanult Robin Ticciati. „A brit dirigens elegánsan kommunikál a zenekarral, jó tempókat vesz, magabiztosan formál, és rendkívül hangzásérzékenyen vezényel” – írta Csengery Kristóf. A Tűzmadárban mindezt meg is mutathatja, hiszen Stravinsky ezzel a művével minden korábbinál komplexebbé tette a balettzene műfaját.

Német hatásoktól független angol zenét írni – ez Ralph Vaughan Williams életművének egyik fő üzenete. A szerző épp ezért gyakran nyúlt inspirációért hazája reneszánsz repertoárjához. Nem volt ez másképp az 1910-ben elkészült Tallis-fantáziánál sem, amelyben Thomas Tallis 1567-es témáját használta fel. Az angol egyháznak készített The English Hymnal című kötet összeállításakor találkozott először a panaszos hangú dallammal, amelynek motívumaiból a fantázia is felépül. A darab különlegessége, hogy térben és apparátusban is rendhagyó, hiszen egy teljes és egy kislétszámú vonóskar, valamint egy kvartett játszik benne egymástól elkülönítve, ezzel mintegy imitálva az orgona különböző regisztereit.

Widmann 2006-ban komponált egytételes versenyművében a szólista szinte szünet nélkül játszik. A szerző nem feszíti szét a műfaj határait, de tempó és hangszín terén a végletekig kísérletezik. A mű eleje olyan, mintha felgördülne a függöny, és becsatlakoznánk a mögötte már zenélő hegedűs játékába. Megszólal a hangszer legmélyebb hangja, amelyről hiába próbál újra és újra feljebb kapaszkodni. A sivár és ijesztő alvilágon a hallgatót orfikus hősként végigvezető szólista a kontrasztok sokasága után végül éteri magasságokban zárja az oly mélyről induló művet.

„Jól jegyezzük meg őt! Egy ember a világhír előestéjén” – mondta Stravinskyról a Tűzmadár megrendelője, Szergej Gyagilev. Ez volt kettejük első közös munkája, de közel sem az utolsó. Az orosz népmeséken alapuló balett zenéje lenyűgözte a párizsi közönséget. A baljós bevezetésben a mély basszus felett megszólaló üveghangok rögtön megmutatják a szerző legendás hangszerelési tehetségét. A Tűzmadár segítségével küzdő Iván és a hercegnőket szoborrá változtató Kascsej története népdalidézetekben, madárzenékben, torz scherzóban, gyönyörű altatóban és fanfáros ünneplésben elevenedik meg – ezúttal a teljes balettzenével.