Köszörüli torkát a Politikai Reménytelenek Omladozó Liberális Illúzióinak Kórusa (P.R.O.L.I.K.) az eSzínház virtuális színpadán. Thomas Köck drámájából kiindulva a BpSkizo Csoport groteszk humorral viszi színre instabil világunk kaotikus történéseit.

Ez nem egy sötét jövőkép, hanem a harmadik évezred Krisztus után — 2026.

Nevetni? Fogunk. Csak ne fájna annyira…

“A történelem összes
be nem teljesült elvárásának,
megszegett ígéretének és
szertefoszlott reményének emlékére.”
(Thomas Köck drámájának előszava — ford. Halasi Zoltán)

Végzetesnek tűnő adatszivárgás történik a Boldogság- és Jövőkutató Intézetben, miközben a Politikai Reménytelenek Omladozó Liberális Illúzióinak Kórusa (P.R.O.L.I.K.) kísérletet tesz a maga kaotikus történetének elmesélésére. A történelem utáni kórus hangján groteszk humorral egy olyan instabil világot mutatunk fel, amelyben minden bizonytalanná vált: a hatalom, a közösség és az önazonosság.

Thomas Köck műve szatirikus vízió, melyet a magyar valóság dokumentarista performansszá torzít.

Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című 1989-es esszéjében azt állítja, hogy a liberális demokrácia a politikai és társadalmi fejlődés végállomása. Eszerint megérkeztünk a világok legjobbikába? Valóban új korszak kezdődött? Vagy csak a körülöttünk lévő hatalmi struktúrák rendeződtek át?

A Fukuyama után egy élőfilmes eszközökkel létrehozott színházi oratórium, amely provokatív vizualitással, montázsokkal, egyedi technikai megoldásokkal és eklektikus zenei aláfestéssel vezet minket egy disztópikus világba.

A populizmus, az illiberális demokráciák és a szétzuhanó nyugat-európai társadalom illúzióinak kontextusában kérdőjelezzük meg a haladásba vetett hitünket.