<p>Vajon antiszemita darab-e Shakespeare ’A velencei kalmár’ című vígjátéka? Vagy a vígjáték csupán a meglévő antiszemita előítéletek felerősítésére alkalmas? A darab szereplője, Shylock, a zsidó uzsorás úgy ad kölcsönt Antonionak, a velencei kalmárnak, hogy a szerződésben kiköti: ha időben nem kapná meg a kölcsönt, úgy kivághat egy font húst Antonio testéből.</p><p>Vajon mindezt minek szánta Shakespeare? Ismerte- e egyáltalán zsidókat, hisz az akkori Angliából már 300 éve kiűzték őket? Shakespeare szelleme egyszer csak megjelenik a Spinoza Színházban és Lackó Gábor, a monodráma írója szellemes ajánlatot tesz az angol drámaírónak arra, miként kellene kettejüknek együtt átírni a híres vígjátékot ahhoz, hogy ’A velencei kalmár’ megszabaduljon az antiszemitizmus – talán félreértésből rátapadt – vádjától.</p><br/><br/><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/DpX1xkk3CgA' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe>

Írd újra, Shakespeare!

<p>A Torkolat egy helyszínspecifikus előadás, melyben a nézők bejárják a Király Gyógyfürdő tereit, a gyerekvállalástól a saját anyaság, otthonosság megtalálásáig fizikailag is utat tesznek meg. A gyerekvállalás kérdését övező traumatikus élethelyzetek, hétköznapi tragédiák verbalizálása zajlik a séta során, a terhesség és a szülés élményéről visszhangzó kórusok és dokumentarista interjúk érnek össze a bezárt gyógyfürdőben.</p><p>A dokumentarista szöveganyag 12 civillel készített mélyinterjúból épül fel, amelyek nyolc történet hálózatában transzgenerációs tapasztalatokat is felvetnek — valamint eltérő válaszlehetőségeket mutatnak a gyerekvállalásra való felkészülés időszakáról. Az anyaság spirituális élménye és az azt övező nyomasztó elvárások egyaránt tematizálódnak.</p><p>A előadásban színész, táncos, költő-performer, valamint a Soharóza kórus több tagja vesz részt. A Torkolat így az ének és próza közti váltásokkal, a dokumentarista és a rituális színházi nyelv találkoztatásával, valamint a társadalmi kórus globális szemszögének és a személyes történetek intimitásának ütköztetésével is kísérletezik.</p><p>Az előadás felvétele egyetlen vágatlan snittben nézői szemszögből követi az előadókat a fürdő tereiben, így a felvétel képes a séta szubjektív élményét, és a terek speciális hangulatait visszaadni.</p><p>Bemutató: 2022. április 26., Király Gyógyfürdő</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/I9PFKscj8BA' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe>

Torkolat

<p>Kertész a Kaddis gyönyörű, költői monológjában arra a felismerésre jut, hogy lehetetlen egy olyan világban gyermeket vállalni, ahol át kellett élni a holokauszt borzalmait. Így válik a saját múltunk mély és pontos elemzése a jövőnk lehetetlenségének felismerésévé. Lukács Sándor feledhetetlen alakítása és Kertész elképesztő szövege segít abban, hogy szembe tudjunk nézni az emberiség egyik legnagyobb tragédiájával, és egy új szemszögből tekintsünk a holokauszt tragédiájára és annak az utókorra gyakorolt hatására.</p><p><i>Az előadás a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány fenntartásában működő Kertész Imre Intézet támogatásával valósul meg.</i></p><img src='https://eszinhaz.hu/kepek/szinhazak/kertesz_intezet_logo_neg_rgb.png'/><br/><br/><div><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/HvlInBtfipU' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe></div>

Kaddis a meg nem született gyermekért

<div><p><i>Fenn nyilaló robogás. Lenn ellankadnak a léptek.<br>Ó, mit akartam mondani ezzel? Mit tudom én már!<br>Ködből kelnek a szók, gyorsabban a gondolatoknál;<br>mondatok összeszövődnek, a semmit fogva az űrben.</i></p><p>A Katona József Színház előadását Fekete Ernő hét éven át töretlen sikerrel játszotta a Sufniban. A Weöres Sándor versekből összeállított, különleges hangulatú produkciót 2010-ben mutatták be és a 101. előadást követően került le a műsorról. A felvétel rögzítésére 2021 tavaszán, egy nem mindennapi, külső helyszínen került sor, Tarnóczi Jakab és Török Marcell rendezésében.</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/dP5DKhd_aLU' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe></div>

Mennyekbe vágtató prolibusz. – Weöres Sándor-versek

<p><i>'Ádám és Éva óta, mióta egyből kettő lett, nem élhet senki anélkül, hogy ne kívánja embertársai lelkébe képzelni magát, s megismerni igazi valójukat, miközben egyúttal idegen szemmel is próbál nézni. Az együttérzés az önfenntartásnak nélkülözhetetlen eszköze.'</i> (Thomas Mann)</p><p>Az ifjú Józsefet, Jákob legszeretettebb fiát, testvérei egy száraz kútba vetik. Három napig időzik a mélyben, mintha meghalt volna, amikor egy öreg izmáelita megtalálja, megvásárolja, és magával viszi Egyiptomba. József szép és értelmes, kiválóságának köszönhetően hamar érvényesül az idegen országban, de egy asszony miatt másodjára is mély verembe kerül, a fáraó börtönébe – hogy immár férfivá érve szabaduljon fogságából és beteljesítse sorsát.</p><p>Thomas Mann regénye a 20. század legnagyobb szellemi vállalkozásainak egyike, az ókori kelet mítoszainak és vallásainak értelmező újramesélése. Népek és törzsek, istenek és emberek, nők és férfiak történetei fonódnak össze benne, és vezetnek vissza az emberi kultúra kialakulásának mélységes mélyen eredő gyökereiig.</p><p>Az előadás után rögzített Zoom-beszélgetést láthatnak az előadás rendezőivel és szereplőivel. Résztvevők: Gáspár Ildikó, Ascher Tamás, Gálffi László, Polgár Csaba és Patkós Márton. A beszélgetés moderátora Tompa Andrea.</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/VZAHBXOrKxQ' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe><p>Az előadás a szerző jogutódainak engedélyével, a S. Fischer Verlag, Frankfurt am Main és a Creativ Média Színházi Ügynökség, Budapest engedélyével jött létre.</p>

József és testvérei (Thomas Mann – Koncepció: Ascher Tamás és Gáspár Ildikó)

<p>Az előadás – bár Szavalóverseny a címe – nem a versmondás, hanem sokkal inkább a versírás műhelytitkairól, kínjairól, kételyeiről, a különböző költői műfajokkal való találkozás csapdáiról szól. Az utánozhatatlan stílusú műfajelemzéseket a szerző saját és klasszikus versekkel illusztrálja, ezeket a társulat színészei adják elő. A Szavalóversenyt eredetileg három részben mutattuk be; nézőink most egyben láthatják a három részes produkciót és benne Kocsis Gergely nagyszerű alakítását a zaklatott költő szerepében.</p><div style='font-style:italic'><p>Ha költészetre gondolunk, nem tudunk menekülni a belénk vert kategóriáktól, utólagos csoportosításokról, hogy szerelmi líra, öregkori líra, hazafias líra, közéleti líra, s valójában nem tudunk a vershez, ami egyediség akart lenni és egyedileg akart megszólítani, nem tudunk közeljutni, mert eltorlaszolják előlünk ezek a kategóriák és a kategóriákba belepakolt elvárások. Amikor a Szavalóverseny szövegeihez kezdtem, megpróbáltam a kategóriák és a szokvány klisék felől indulni, tartalmat keresve bennük és egyben felszámolni őket, s így eljutni játékkal, íróniával az egyediségig. Hogy megsemmisítsem azt az irodalomtörténeti fantomot, ami elrekeszt bennünket az élményszerű befogadástól. Nem szokványos versek ezek, de nem is prózák. Játszanak verselmélettel, formákkal, ahogyan az alkotással, az alkotóval, a versalannyal és persze az olvasóval is. Melléjük hagyományos klasszikus versek kerültek, hogy e két világ is játékba hozza egymást.</p><p>A magyar versértései hagyomány és maga a költészet is rendkívül konzervatív. Nem szabad elfelejteni, hogy a vershez való viszonyunkat máig meghatározza a Nyugat, ami minden nagyszerűsége ellenére 19. századi mintákat követett gondolatilag és versépítés terén is. Ez az összeállítás arra tesz kísérletet, hogy módosítsa a vershez való hagyományőrző viszonyunkat, hogy ezáltal tudjunk magunkról is elevenebben gondolkodni, szembeszállni önszemléletünk merevségeivel, hogy másképp lássuk a költészet segítségével önmagunkat.</p><p>Sokat ültem szavalóversenyek zsűrijében, ahová a legtöbb előadó betanult klisékkel érkezett. Klisékkel, amelyek mögött nemvolt valóság, csak egy hamis akusztikai tér. Harminchatfokos lázban égek mindig és te nem ápolsz, anyám, harsogja az előadó, ő láthatóan épp negyvenkétfokos lázban ég. Nem pusztán a sor finom humorát nem érti, de a jelentését sem. Vissza kell mennünk harminchat fokra. Ez az én szavalóversenyem alaphőfoka, hogy ne az akusztikai tér lángoljon, hanem a hallgató szíve.</p><div><p>(Háy János)</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/zqIp7gxWsPQ' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe>

Szavalóverseny

<p>Néha rádöbbensz, hogy egyáltalán nem ezt akartad? Szorítást érzel a szíved körül?<br>Mindig helytállsz, de olykor nem látod értelmét, máskor meg nem állsz helyt és szégyenkezel?<br>Annyiszor szültél, ahányszor akartál? Kettővel többször vagy egyszer kevesebbszer?<br>Olykor úgy érzed, öregszel? De azért még jól tartod magad?<br>Fogyókúrázol? Vagy az embernek legalább ennyi öröme legyen?<br>Felriadsz hajnalban? Vagy eleve el sem alszol?<br>Elza és Em sem alszanak ezen az éjszakán, amely egy nemszeretem céges buliból egy nem túl sok vidámsággal kecsegtető másnapi családi eseményig vezet. Harmincéves barátságukból adódóan összeszokottan gyötrik egymást és önmagukat, miközben vonakodva szembesülnek múltuk és jelenük kísérteteivel.<br>Az Egyformák vagytok című regény főhősei a mű streamelésre adaptált, rövidített változatában öt rövid jelenetben vezetik végig a nézőt huszonnégy óra történetén.<br>(Szécsi Noémi)</p><p>Az előadás végén hallgassa meg az előadás keletkezéséről szóló beszélgetést az alkotókkal! Kérdező: Ott Anna, résztvevők: Székely Kriszta, Szécsi Noémi, Jordán Adél, Pálos Hanna.</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/_xiCYodh9Uo' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe>

Egyformák vagyunk

<p>A pillanat, amikor még elkaphatnád az asztalról levert poharat. Figyeled mozdulatlan zuhanását. Most hagyja el a kritikus pontot. Önálló pályára áll, kikerül a szándékok és lehetőségek köréből. Percek, napok, évmilliók. Közeledés és soha meg nem érkezés. Végre egy kis csönd. Látok egy párt, két szerelmes embert, ahogy egy város fölött lebegnek. Ez a város a szépségéről volt híres, és most romokban áll.</p><p>(Garaczi László)</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/THRTGZ0ZlP8' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe>

Végre egy kis csönd

<p>Darabunk zenei kiindulópontját Claudio Monteverdi 1624-ban keletkezett scena-ja képezi, amely Tankréd, a kereszteslovag, valamint Klorinda, a pogány lány tragédiába torkolló párbaját követi végig. Az általunk létrehozni kívánt színpadi mű a fizikai színház és a zene eszközeivel próbálja megkísérelni az általános érvényű történet és drámai alapszituáció további rétegeinek feltárását. A darabban egyaránt fontos tényezőként jelentkezik a klasszikus hangképzéssel éneklő operaénekesek dikciója, a színészek természetesebb, egyszerűbb éneklésmódja; a prózai megnyilvánulások és a testek kölcsönhatásából kialakuló színpadi helyzetek statikus és dinamikus lehetősége. A darab kommunikációjában fontos szerepet szánunk a különböző nyelvek - olasz, magyar - keveredésének, drámai hatást fokozó erejének. Fontos megemlíteni, hogy a mű se nem adaptáció, átirat vagy átdolgozás: teljesen új és szuverén színpadi mű, melynek zeneiségében fontos szerepet játszik a kortárs zenei nyelv egyes elemeinek, vagy egyenesen a német Musiktheater eszköztárának a Monteverdi-féle molle-concitato-rappresentativo hármas egységével való ütköztetése, mellyel az irodalmi alapanyagként választott Tasso, illetve Tar Sándor-írások közötti feszültségeket - bizonyos esetekben pedig áthallásokat - szeretnénk zeneileg is megvalósítani. Tar periférián rekedt karakterei Monteverdi zeneműve, s az összművészeti megfogalmazás által kaphatnak ezúttal olyan figyelmet, melyet egész életükben nélkülöztek.</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/hB67JO204yI' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe>

El valahová

<p>'Egy 26 éve az utcán élő hajléktalan nővel hallottam riportot. Feltöltött és erőt adott ez a csodás asszony. Ezzel az estével szeretnék mindenkit maga fölé emelni.'- mondja Szalai Kriszta, aki 5 napig saját bőrén is megtapasztalta milyen hajléktalannak lenni.  Az ő tapasztalásait és Lakatosné Jutka életének történetét írta színpadra. Az előadás után megismerhetik Lakatosné Jutkát is, aki az előadás bevételéből jutott foghoz is. Ez az online előadás most a kunyhóból albérletbe való költözését is segíti.</p><p>Felemelő estét kívánunk a 2017-ben Kritikusok díjára felterjesztett előadással!</p>

Maradjunk annyiban

<p>„Nyolcunkat itt a Hátsó traktusban egy darabka kék égnek képzelem, melyet komor, fekete viharfelhők vesznek körül. És ez a körbefogott darabka kékség, ahol élünk, egyelőre még biztonságos, de a közelgő veszedelmek felhőgyűrűje egyre szorosabban bekerít minket. (…) Nézünk mindnyájan lefelé, ahol az emberek egymással harcolnak, nézünk fölfelé, ahonnan nyugalom és szépség árad, de se föl, se le nem juthatunk, egy nagy, sötét kolosszus állja utunkat (…) „</p><p>Írja egy kislány a naplójába, miközben a II. Világháború viharfelhői egyre jobban gyülekeznek a feje fölött. Nyolc rejtőzködő életét tudósítja, szinte napi rendszerességgel, de a leginkább mégis saját magával ismertet meg bennünket. A Budapest Táncszínház előadása ennek a különleges, életszerető embernek a személyiségét próbálja kibontani, a tánc és az irodalom határán egyensúlyozva. A lánya naplóját először olvasó édesapa hangján, de Anne saját gondolatain keresztül jutnak el hozzánk a rejtőzködők életének apró zörejei, az élet lüktetése, a félelem és a bátorság dübörgése, a puha lépések neszében rejlő idegfeszültség.</p><iframe width='560' height='315' src='https://www.youtube.com/embed/-WI1mLEbJT0' title='YouTube video player' frameborder='0' allow='accelerometer; autoplay; clipboard-write; encrypted-media; gyroscope; picture-in-picture' allowfullscreen></iframe>

Kislányom, Anne Frank

<p>Ismeretlen vírus söpör át a világon. Rengeteg a halott, ellenszer nincs, a hatalom szigorú kijárási tilalommal, korlátozásokkal próbálja megfékezni.<br>Öt ember öt okból mégis útra kel, és a bezárt Fészek Művészklub Kupolatermében futnak össze, itt próbálják titokban meghúzni magukat.<br>Egy dologban értenek egyet: ez a vírus nem véletlenül szabadult rá a világra.</p><p>A kényszerű együttélés hónapjai alatt lassanként megvilágosodnak: minden a helyére kerül, és összeáll a nagy kép. Világossá válik, mi köze Artúrnak a plejádiaiakhoz, Bilgécnek a komodói sárkányokhoz, és miért fehér a fény akkor is, ha Magyarország nem létezik. </p>

Jobb félni- avagy Egység Kétség Háromság

<p>Tudjuk, hogy az élet nagy kérdéseire nincsenek egyszerű válaszok: de ha eljön a pillanat, amikor az egyénnek fel kell áldoznia az élet egyszerű teljességét valamely univerzális igazság oltárán, akkor baj van: nevezzék azt az univerzális igazságot bárminek (nem mondunk neveket, nem nevezünk ki egyetlen bűnbakot sem, csak utalunk a költő versére, amelyben azt az ötletet adja embertársainak, hogy “hétszer szüljön meg az anyád”, ő tudja, miért.) Az előadás (játszódik: 1901 és 2001 között) arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, miként épül fel szilánkokból, apró foszlányokból egy olyan hatalmas történelmi emlékmű, amelyikhez a kulcs és a kalauz nem útikönyvekben van elrejtve: a bejáratot mindenki a saját magában kell, hogy megtalálja.</p><p>“A kő is megszólal, ha kiverik a fogait”<br>(Fegyukin, vizsgálóbíró)</p>

A görény dala – zenés tortura dell’arte

<p>Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az. Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta. És mialatt először lesz életében szerelmes, először csalódik másokban, először rúgja szét a biztonságot, amiben addig kisgyerek volt – azalatt arra is először döbben rá életében, hogy akikben a legjobban bízik, azok hazudnak neki. Mit kezd a család sötét titkaival egy gyerek? Mit kezd a hallgatással, az évtizedekkel korábbi tragédia nyomaival, a pállott évtized kellemetlen szagával, a félrefordított tekintetekkel, az egyre kevesebb meggyőződéssel beléfojtott szóval? De a kiskamaszkor nem csak a trauma, hanem a trauma ellenszere is egyben – pont felnőtt annyira, hogy megértsen mindent, és pont gyerek annyira még, hogy ellenszereket találjon. Lehet, hogy az, hogy ő egy gyerek, valójában nem hátrány ebben a nyomozásban, hanem olyan lehetőség, ami csak neki jutott. Csak ő tudja megemelni azt, ami már szinte agyonnyomja a felnőtteket. Úgyhogy nekilát, hogy mindennek a végére járjon…</p><p>A Színpadi Mű Grecsó Krisztián képviseletében a Proscenium Szerzői Ügynökség Kft. engedélyével került bemutatásra.</p>

Kortárs előadások