A Királyi Boszorka (az Egér kisasszonyhoz): „Hát akartam én? Rettentőt mondani arra a piciny leányra? Csak kicsúszott a számon, akaratlan, nem hiszi? Hát ez itt? Csak nem? Hol a szemüvegem? A rózsa! Itt hagyták, itt porosodik szem előtt! Kés, villa, olló, kard, szurony, szigony, mindent eldugtak, elástak, csak épp ezt nem? A tüskés rózsát? Hisz ez rettentő veszedelem!”

Csipkerózsika - varázslatos mesejáték zenével

magyar

Vannak klasszikusok, amelyek mindig, minden korban megszólítják a közönséget, és mindig minden korban magára ismerhet bennük az ember, jó és titkolt tulajdonságaival egyaránt. Ilyen Molière zseniális komédiája, a Tartuffe. Néha félelmetesen, néha mulatságosan, néha együtt érzõ fájdalommal a becsapottak iránt, de mindig elementáris színpadi erővel szólal meg ez a komédia. Az átejtés nagy manipulációjának minden korban sokan sokféleképpen áldozatul esnek. Tartuffe képmutatása, átejtési képessége korokon, társadalmakon átívelő. Van az emberben egy eredendő hit, nevezhetjük vakhitnek, amely a nyilvánvalóról sem látja be, hogy ördögi és hazug. És még a katasztrófa pillanatában sem ismeri fel súlyos tévedését. Ilyen Orgon, a családfő, aki szerettei egzisztenciáját, jövőjét is kockáztatja hiszékenysége miatt, és vele szemben áll a mindenre elszánt, az erkölcsösség nevében fellépő, mindenen átgázoló, ördögien tehetséges manipulátor, Tartuffe. Ők ketten az emberi személyiség két szélsőséges oldalát testesítik meg. Ahogy változnak az idők, a korok, az eszmék, a társadalmi körülmények, úgy változnak velük kettejük lényeges tulajdonságai. Nevetünk rajtuk, és borzongunk, mert a bennünk is rejtőzködő tulajdonságainkból alkotta meg Molière ezt a két örökérvényű szereplőt és róluk szóló komédiáját.

Tartuffe

A bababoltos lánya házasodni készül a hentessel, de a szomszéd trafikosnő fiatal szeretője elcsábítja a lányt az eljegyzési pikniken. Az újdonsült szerelmesek elköltöznek, gyerekük születik. A csecsemőt kiadják a szerető anyjához vidékre, mert nem tudják eltartani. A bababoltos lánya táncosnő lesz, apja megtagadja, a trafikosnő egy fasiszta joghallgatóval vigasztalódik, majd visszafogadja régi szeretőjét. A gyerek közben meghal. A hentes megbocsát a bababoltos lányának, így minden megoldódik. Mint a mesében.

Ödön von Horváth kispolgári története a harmincas évek Bécsébe repít, sok zenével.

„Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek.
A rettenetest meg kell mutatni.”
Ödön von Horváth

Mesél a bécsi erdő

A Kvartett panelházaspárjának rutinos mindennapjait különös esemény zavarja meg: egy Amerikából érkező idegen kopogtat be hozzájuk, s azt hajtogatja, hogy a családfő, az Öreg mentette meg az életét ’56-ban, hisz ő figyelmeztette a forradalom után sejthető számonkérésekre. A váratlan Vendég sok évtized múltán sem feledi az Öreg jóságát, s most drága ajándékokkal szeretné meghálálni az egykori segítséget. Csakhogy a múltban ragadt és gyanakvó családfő árulónak nevezi a Vendéget, és kitessékeli. Egyszerre szívbemarkoló, szánalmas és groteszk beszélgetésnek leszünk tanúi – amikor a Vendég próbálja meggyőzni az Öreget a napnál is világosabb igazságról, amelyet az valamiért nem hajlandó meghallgatni, még kevésbé megérteni...

Kvartett

A lengyel Słobodzianek egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi: tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a XX. század borzalmaiban, 1925-től napjainkig. A felhőtlen gyermekkor küszöbén kitör a világháború, az osztályt először a bolsevik diktatúra, később a fasiszta terror, majd ismét a kommunista önkény szakítja ketté. A különféle ideológiák elterjedésével elmélyülnek a kölcsönös ellentétek, a jóbarátok árulások aktív résztevőivé és az egymás elleni erőszak áldozataivá válnak, kezdeti gondtalan közös játékuk a felnőttkor elérésével rémtörténetek sorává alakul.

Az autentikus események részleteit felhasználó darab nem csupán a XX. századi komplikált lengyel-zsidó-német-orosz kapcsolatok elé kíván tükröt állítani, hanem egyetemes üzenetet hordoz az emberek közötti megértés – és megértés szándékának – hiányáról, illetve arról a történelmi folyamatról, midőn az ártatlan tréfák, felelőtlen kijelentések és jelentéktelennek tűnő konfliktusok észrevétlenül egymás iránti nyílt színi gyűlöletté alakulnak át.

A mi osztályunk megrázó elbeszélés az egyéni és közös bűnről, a felelősségről, igazságról, melyre úgy tűnik, senkinek nincs szüksége.

Az előadás megtekintése 14 éven aluliaknak nem ajánlott.

A mi osztályunk

Valahol egy keleteurópai tengerparton áll egy földszintes társasház, háttal a tengernek. A középszerűsítési program keretében lakógyűlést hív össze Iván Vasziljevics, a házmester. Az egyik lakó, Tyimofejev időgépnek nevezett koholmánya egy véletlen folytán működésbe lép. Négyszáz évet repülünk az időben, összekeverednek történelmi korok és szerepek, végül Iván, a rettenet udvarában kötünk ki. S míg a lakók vissza akarnak jutni a jövőbe, mi már abban sem lehetünk biztosak, hogy mi látszat és mi valóság.

„Mit is mondhatnék? Ha nem csapjuk be saját magunkat, sürgősen becsapnak minket mások. És egyáltalán, ha sikerül becsapnod azt, amit úgy hívsz ’saját magad’, az már egy nagyon szép eredmény. Mert rendszerint fordítva van, az csap be minket.” (Viktor Pelevin)

Csipkerózsika - varázslatos mesejáték zenével

2 990 HUF (€7.60)

More plays