'Pásztor: Isten bevezetett a cigánysorba, hogy megmutassam, mit jelent igazán, képmutatás nélkül szeretni. Testvérem, megtértél már Istenhez?

Elemér: Nem.

Cápa: Töki, térjé’ meg. Nagyon jó!

Halálka: Egész másabb azóta az élet.

Elemér: Másabb?

Cápa: Van értelme. Nem iszunk, nem cigizünk, megyünk a Boschba dolgozni.

Elemér: És azt se csináljátok?

Cápa: Nem-nem. Asse.

Pásztor: Istennek nem tetsző a cuccozás. Öl, butít, nyomorba dönt.'

Egy kelet-magyarországi kisváros lakóival beszélgettünk. Nem botrányt kerestünk, hanem kíváncsiak voltunk, milyen az élet egy ilyen településen, mik a problémák, törésvonalak. Kutatásunk során egy szociológus segített eligazodni a terepen. A polgármestertől eljutottuk az uzsorásig, a református lelkésznél ült a csapat egyik fele, míg a másikat egy szabadkeresztény szekta pásztora térítette, a cigánysorról pedig a cukrászdába siettünk, hogy elcsípjük a település utolsó zsidó lakóját. Megtapasztaltuk ennek a világnak az anomáliáit, beleláttunk a szépségeibe és a keserveibe. Ebből a közös élményből - történetek, alakok, helyzetek együtteséből - formálódott a képzelet szülte Büdöskút és lakóinak története.

Volt egy kút. Beledöglött egy ló. Bebüdösödött. Azt mondják, innen kapta a kisváros a nevét: Büdöskút. Azt is mondják, hogy a zsidók ugráltak bele a háborúban. Meg azt is mondják, hogy a cigány férfiak odaszöktették a lányokat, mert a kút aljából nyílik a város alatti kanyargós kazamatarendszer. De azt nem mondja senki, hova is futnak a földalatti utak. Máshogy nem is lehet tán megtudni, csak, ha mi is beugrunk a kútba.

'Egy keletmagyarországi kisvárosban készült interjúkból - létrehozott szövegre épül ez a különleges szépségű előadás, amelyet a minimalista, mégis kreatív díszlethasználat, a színpadi mozgás, a váltások, a világítás, a fénykomponálás, az operatőri munka tesz teljessé. Ehhez kapcsolódik a költői szféra, az előadást kísérő tiszta hangzású hegedűjáték és a mozgássérült, néma gyermeket játszó fiatal színésznő különlegesen kifejező, gyönyörű tánca, amelyben ő, mint egy ufó lebeg a térben. Ehhez járul a házaspárt játszó színészek és a többi szereplő magával ragadó hitelessége a család passiója kapcsán. Ez a sűrű történet egy súlyosan konfliktusos, általános érvényű helyzetet mond el, mégpedig úgy, hogy egy cigány házaspár a születésétől fogva súlyosan fogyatékos gyermekét próbálja meggyógyíttatni, persze hiába. Ez a konfliktusokkal teli problémahalmaz a cigány-magyar együttélés anomáliáit mutatja fel, és egy különlegesen érzékeny egyensúly megteremtésével tudja lírai érvényűvé komponálni.' - Radnóti Zsuzsa, eSzínház Fesztivál díjátadó, 2021.10.20.