Hányan ülnek most a szobáikban egyedül?
Miért vannak ott, és mióta?
Meddig lehet ezt kibírni?
Mi a közös a múzeumi teremőrben és a kísérleti majomban?
Mi köti össze a négy fal közé szorult primadonnát, és a férfit, aki egy nap arra ébred, hogy nővé változott?
A Katona József Színház társulata közösen hoz létre egy zenés és vizuális kompozíciót. Szereplői egymástól és a világtól elszigetelt alakok.

Történetüket az európai kultúra archetipikus alakjai, valamint az elmúlt időszak közös traumája inspirálta.
Párhuzamos magány-életek, prózában és énekben elbeszélt monológok.
Egyszereplős magányszínházak, amelyeknek a valóságban nincs közönsége.
Folyton mozgásban lévő hús-vér zene-klip.

„Az embernek tehát az a legmélyebb szükséglete, hogy legyőzze elkülönültségét, hogy kiszabaduljon magánya börtönéből.”
(Erich Fromm: A szeretet művészete)