„Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak:
Isten ója nagy csapástól
Mi magyar hazánkat!”

Nem csak hommage, sokkal több mint szavalás. 12+1 Arany-ballada elevenedik meg a színpadon 4 színésznő és 1 zenész előadásában. Mindegyik egy önálló tragédia, külön történettel és szereplőkkel. Ami összeköti a szövegeket: Magyarország. Mindegyik vers itt játszódik és mindegyik a történelmünk egy fontos eseményéhez köthető. Arany egy mindenkor érvényes tükröt tart elénk, nem a múltra fókuszál.

Az előadás a nőket állítja középpontba. Olyan balladák kerültek bele az előadásba, amelyeknek főszereplője nő, vagy amiben az éppen mellékszereplőnek tűnő nő történetét érdemesnek tartottuk kiemelni. Az ő szempontjukból nézünk rá a magyar történelem kiragadott eseményeire. Az előadás: variációk sora női sorsokra. Ártatlan és kevésbé ártatlan áldozat, szökött lány, hirtelen megözvegyült anya, apácának álló menyasszony, bosszút álló szerető vagy a királyt megszégyenítő hadvezér.

Arany élete során közel harminc történelmi verset írt ebben a műfajban, mi kiválasztottunk erre az alkalomra tizenkettőt: nagykőrösit és késeit, ismertebbeket és alig ismerteket egyaránt. Elsősorban az ún. történeti balladákat részesítettük előnyben, amelyeket a magyar történelem eseményei inspiráltak, hogy azok tanulságait levonva végül a jelenkorba érkezzünk meg. És nemcsak időben, térben is bejárjuk a történelmi Magyarországot: a versek helyszínei többek között Visegrád, Eger, Debrecen, Bécs, Galambóc vagy Drégely, hogy végül az előadás végén Budapestre jussunk el.

Az előadásban elhangzó versek:
Zách Klára, Bor vitéz, Tetemre hívás, Rozgonyiné, Az egri lány, Szondi két apródja, Rákócziné, Ágnes asszony, Éjféli párbaj, A honvéd özvegye, A kép-mutogató, Híd-avatás

Színházi premier: 2017. október 27.