„Mind ugyanazt akarják. A megcsalt, a hűtlen, a gyermekre vágyó, a szerető. Legfőbb vágyuk, hogy megszerezzék az irányítást saját életük felett… Az embereket állítólag a szenvedésnyomás kergeti a terápiába. Én viszont úgy látom, szenvedni egyedül is remekül lehet. Ám ahhoz hatalmas bátorság kell, hogy valaki belevágjon az önismereti munkába. A bátorság az, ami megkülönbözteti a magányosan, de rutinosan szenvedőt a változtatni akaró szenvedőtől. A bungee jumping kismiska ahhoz képest, amikor az ember belekezd ebbe...” – Szigeti Ildikó könyvének fontos sorai ezek. Irányba is állítják az olvasót, hogyan fogadják azokat a szituációkat, amelyekről a Pszichosztriptíz szól. Meddőségi mítoszok, szeretői viszonyok, bántalmazott alfahímek, manipuláció a párkapcsolatban, ártó őszinteség, Ratkó-unokák... Szigeti Ildikó, aki pszichológus és újságíró, négy rendkívül komplex és érdekes történetbe ágyazva ír tabukról, és sztereotípiákról, amelyek egészen új megvilágításba kerülnek a könyvében.