Ha az írót a női sorsok érdeklik, az államszocializmus időszaka, és az árulás pszichológiája, akkor olyan krimit ír, ami mindezt magába sűríti.

„Vérrel borított csendesfülkében középkorú apáca térdepel, amikor rátalálnak a Meðugorjéba tartó zarándokvonaton... Két tenyere között egy halott plébános kezét tartja és adventi miseéneket dúdol. A gyilkosság színhelye beszédes, de a gyanúsított hallgat, és a Kiemelt Életellenes Ügyeket Felderítő Főosztály nyomozói nem találnak indítékot.”- a nyomozás szálai a 70-es évek elejére vezetnek vissza, feloszlatott apácarend egykori tagjaihoz, súlyos titkokat őrző papi szobába, kisfiát egyedül nevelő, kétségek között vergődő anya otthonába, és a K.É.Z. - mai problémákkal küszködő - öt nyomozójának hétköznapjaiba. Cserháti Éva harmadik regényében ugyanis a nyomozócsoport egyik tagja akkor sem hagyhatná ezt az ügyet felderítetlenül, ha akarná. Lelkiismereti kérdés ez számára…