A szereplők egy asztal köré gyűlve vitáznak morális és lelkiismereti kérdésekről: létezhet-e olyan helyzet, amelyben indokolt, sőt, jogos a gyilkosság? Hőssé válhat-e egy gyilkos, ha a tettét igazolják a körülmények? Kevésbé értékes-e egy állat élete, mint egy emberé? Ezeket a kérdéseket veti fel a szerző, Adrián Sitaru, aki ugyanakkor azt is vizsgálja, hogyan befolyásolja az egyén saját valóságát, az ember képzeletbeli és a racionális valóságát az a nyelv, amelyet gyermekkorában elsajátított, illetve azok a szavak, amelyeket használ. Az előadás Ludwig Wittgenstein mondatára is reflektál: „Nyelvem határai világom határait jelentik”.