Facebook pixel

Mendelssohn, Widmann – a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje

Thumbnail
Színház: Budapesti Fesztiválzenekar
Időtartam: kb. 2 óra szünettel
Időpont: 2021. június 6. 07:00 CEST
A megváltott jeggyel az előadás 2021.06.06. 07:00 és 2021.06.08. 23:59 (CEST) között tekinthető meg, felvételről!
Jegyek erre az előadásra már nem kaphatók!
A sikeres vásárlást követően a megadott e-mail címre megküldjük az előadás linkjét, amelyre kattintva megtekinthető lesz a közvetítés.
Felhívjuk figyelmét, hogy a link az előadás kezdete előtt fél órával válik aktívvá, valamint csak egy IP címről működik, ezért kérjük, ne küldje tovább és ne ossza meg mással.

Program:

Felix Mendelssohn-Bartholdy – Jörg Widmann:
Andante

Jörg Widmann:
Szabad darabok
Con brio

SZÜNET

Jörg Widmann:
180 beats per minute

Felix Mendelssohn-Bartholdy:
1. (c-moll) szimfónia, Op. 11

LEÍRÁS
Ahogy a 19. században elvárták, Mendelssohn nemcsak zeneszerző, de előadóművész és karmester is volt egy személyben. Ma már kevés ilyen polihisztor akad a zenei életben, Jörg Widmann azonban közéjük tartozik. Ezúttal hármas szerepben lép színpadra, hiszen saját darabjait vezényli, a koncert elején pedig szólistaként is hallhatjuk. A mindössze tizenöt éves, de főbb stílusjegyeit már kidolgozó Mendelssohn két műve keretezi a műsort, köztük Widmann kisebb formákra összpontosító alkotásai szólalnak meg. A világklasszis klarinétművész gyakran a múlt zenéiből válogat alapanyagot, de ezt olyan természetességgel teszi, és olyan eredeti hangot varázsol belőlük, hogy az eredményt egyszerre érezzük ismerősnek és meglepően újnak.

Mendelssohn nemigen vonzódott a fafúvós hangszerekhez, keveset komponált rájuk. 1824-ben klarinétra és zongorára írt szonátája egészen 1987-ig kiadatlan maradt. A Dalok szöveg nélkül világát idéző lassú tétel gyönyörű dallammal kezdődik, amelyet Widmann klarinétra, vonóskarra, hárfára és cselesztára átírt változatában lágy pengetések kísérnek.

A Widmann-blokk első műveként a tíztételes Szabad darabok szólal meg. A tételek különböző akusztikai jelenségekre fókuszálnak, mint az alaphang bizonytalansága, a lebegés vagy a monofónia (egybehangzás). A záróhangok minden esetben a következő tétel nyitóhangjai is, így a tíz teljesen ellentétes miniatűr elválaszthatatlan egységet képez.

A 2008-ban íródott Con brio Beethoven-hommage. Bár a zenekari nyitányban nincsenek konkrét idézetek, hangszerelésével, a kísérőszólamok felépítésével, díszítéseivel és humorával egyértelmű kölcsönhatásba lép a bécsi mester 7. és 8. szimfóniájával. A beethoveni akkordok között a legextrémebb widmanni hangzások szólalnak meg, a timpani pedig mindvégig fontos szerepet kap.

„Nem akar több lenni, mint részei összessége: a ritmus puszta élvezete” – írta a szerző a maximális tempót rögtön ki is jelölő 180 beats per minute című darabjáról. A friss diplomás Widmannt a techno lüktetése ihlette meg 1993-ban. Leszámítva a hatszólamú kánont a darab végén, a mű harmóniailag és szerkezetileg egyszerű, a folyamatos zakatolás mégis változatos és izgalmas marad.

A hangversenyt záró szimfóniát Mendelssohn tizenkilenc éves nővére, Fanny születésnapjára komponálta. A mű hangvétele hangneme (c-moll) ellenére is derűs. Az egyértelmű Mozart-hatások mellett megjelenik a szerző anyanyelvi szinten beszélt, lenyűgöző harmóniai világa; a frappáns és összetett finálé ugyancsak érett komponistáról árulkodik.

További előadások