Nyáry Krisztián film-szín-játéka az idősödő Ady életének talán legszeretetéhesebb korszakát idézi meg, melyben a költőóriást legendás szerelmeinek bensőséges érzelmi hálójában ismerhetjük meg közelebbről.

Négy ember. Egy 30-as évei közepén járó, önpusztító férfi — megverve zsenitudattal, és megáldva igazi zsenialitással. Egy kora 40-es nagyvilági dáma, akit gyötör szépsége lassú elmúlása. Egy 20-as évei közepén járó, életvidám, frissen elvált fiatalasszony. Egy éretlen kamaszlányból céltudatos felnőtt nővé váló úrikisasszony. A köztük kialakuló szerelmi négyszög önmagában is drámai helyzetet sejtet, de történetük még izgalmasabb, ha tudjuk: valós személyekről van szó. Nyáry Krisztián darabjának hősei Ady Endre és három meghatározó szerelme, Brüll Adél, Dénes Zsófia és Boncza Berta — vagy ahogy a versek megőrizték a nevüket: Léda, Zsuka és Csinszka. Az elhangzott szövegek pontos idézetek a szereplők eredeti leveleiből, naplóiból, visszaemlékezéseiből, Ady Endre verseiből, vagy kortárs tanúk visszaemlékezéseiből. Játszódik Párizsban, Monte Carloban, Budapesten, Lutry-ben, Firenzében, Mariagrünben, Kolozsvárott, Csucsán és Érmindszenten 1909-1915 között.