A darab zenei kiindulópontját Claudio Monteverdi 1638-ban keletkezett scena-ja képezi, amely Tankréd, a kereszteslovag, valamint Klorinda, a pogány lány tragédiába torkolló párbaját követi végig. Az előadás a fizikai színház és a zene eszközeivel tárja fel az általános érvényű történet és a drámai alapszituáció rétegeit.

Az előadásban egyaránt fontos a klasszikus hangképzéssel éneklő operaénekesek beszéde, a színészek természetesebb, egyszerűbb éneklésmódja, a prózai megnyilvánulások és a testek kölcsönhatásából kialakuló színpadi helyzetek dinamikája. A drámai hatást a különböző nyelvek keveredése is fokozza. Az előadás nem adaptáció, átirat vagy átdolgozás, hanem teljesen új és szuverén színpadi mű, melynek zeneiségében fontos szerepet játszanak a kortárs zenei nyelv egyes elemei, illetve az irodalmi alapanyagként választott Tasso, illetve Tar Sándor-írások közötti áthallások.

Az előadás Dargay Marcell zeneszerző, illetve Horváth Csaba rendező-koreográfus és az általa vezetett Forte Társulat művészeivel, két operaénekessel, valamint Rozmán Lajos művészeti vezetésével alakult Metrum Ensemble együttműködésében jött létre. Horváth Csaba első operai rendezése éppen a rendszerváltás 30. évfordulóján először Bécsben a MuTh koncert- és színháztermében, majd Budapesten, a Trafó Kortárs Művészetek Házában volt látható.