Örökzöld történet: Trója lerombolása egy nőért - vagy inkább megsértett büszkeségből.

Matúz János két egyfelvonásosa az ókori görög drámák stílusában íródott. Antik történeteket feldolgozó drámák mai köntösben, megtöltve nagyon is aktuális tartalommal. Perényi Balázs rendezésében két különálló, de tartalmilag összefüggő történetet láthatunk szerelemről, szenvedélyről, szerelemféltésről, gyűlöletről, anyaságról, születésről, halálról. Az érzelmek, indulatok pattanásig feszülnek, a lelki sérelmek, a frusztráció szinte kitapinthatóvá válik. A sodródás az elkerülhetetlen tragédia felé feltartóztathatatlan. Oldásaként viszont, leheletnyi humorral átszőve azért elviselhetővé válik a már-már sokkoló élmény.

Az előadás az eltévedt, elvadult, elkallódott (kallódó) huszonévesek groteszk tragédiája. Az apák vagy halottak, vagy erkölcsileg azok, esetleg még haláluk előtt lettek erkölcsileg azzá. A család felbomlott, megtartó ereje nincs, biztonságot nem ad. Kevés kortárs dráma születik, ami hasonló enciklopédikus gazdagsággal, és ilyen szuggesztivitással, ennyire megrendítően szólna a mai fiatalok elveszettségéről. Minden ismerős: a szerelembe menekülés, a rafinált és pusztító függések, a félelem a kötődéstől, a bizonytalan jövőkép, a megkapaszkodás megejtő reménye, a kiúttalanság érzése, a terméketlen düh és lázadás. S mindez, az Oresztész mítoszban, esszenciálisan, sűrűn, örök érvényűen, vagyis mindig aktuálisan.