Főhősünk a középiskolás Misi, aki épp egy drogprevenciós iskolai prezentációt készít, miközben életében először valóban kapcsolatba kerül a kábítószerrel.

Történetünk két szálon fut: egy fiatal pár bonyolult, konfliktusokkal árnyékolt kapcsolatának kibontakozása, és egy család titkokkal, elfojtásokkal terhelt, nyomasztó élete. A két szál egy ponton összefonódik, az idősíkok pedig szétválnak.

A Mákkirályfi nagyon finoman, érzékeny módszerekkel, metaforikus eszközökkel, már-már virágnyelven keresi a választ a kimondott-kimondatlan kérdésekre. A téma a függőség. Az előadás hatására felmerülnek bennünk a kérdések: Mit nevezünk függőségnek? Okozhat-e függőséget pl. a citrom, a kolbász, a csokoládé? Hol van az egészséges határ a telefon, számítógép, internet használatában? Felismerjük-e környezetünkben vagy önmagunkban a függőség jeleit? Hol és hogyan kezdődik, és hogyan fordul át mindez olyan irányba, ami már visszafordíthatatlan? Vajon öröklődhet-e a függőség, mint hajlam? Nem egyszerű kérdések. Elcsépelt közhelynek hat, de attól még valóság: a mai felnövekvő generáció életében ez a probléma sokkal intenzívebben jelen van, erősebb befolyással van rájuk, mint korábban bármikor. Elkerülhetetlen, hogy ne beszéljünk róla, de vajon tudunk-e róla valahogy másképp beszélni, úgy, ahogy eddig még soha?

Az előadás nem ad sem feloldozást, sem kiutat, sem válaszokat. De segít a keresésben, és nyitva hagyja az ajtót a gondolatok, érzelmek előtt.