Anyám szeret.

Jól érzem magam.

Jól érzem magam, mert szeret.

Jó vagyok, mert jól érzem magam, jól érzem magam, mert jó vagyok. Anyám szeret, mert jó vagyok.

Anyám nem szeret.

Rosszul érzem magam.

Rosszul érzem magam, mert nem szeret.

Rossz vagyok, mert rosszul érzem magam.

Rosszul érzem magam, mert rossz vagyok.

Rossz vagyok, mert nem szeret.

R.D. Laing

„Eleve problematikusnak tartottam, hogy József Attila mint egy szerep megjelenik egy színházi térben. József Attila szerintem a verseiben van jelen, ott él, rossz érzéssel töltött volna el, ha egy ilyen tehetséget hús-vér emberként beráncigálok a színpadra, így a főszereplőt nem József Attilának, hanem Attilának hívják. Nem a személyes történésekre, hanem az életét végig kísérő problematikákra szerettem volna fókuszálni, így a darab csak lazábban kapcsolódik az életrajzi eseményekhez. Az érdekelt, hogy mi történhet 2020-ban egy József Attila-kaliberú egyetemistával. Ezért választottam főszereplőnek egy lelki problémákkal küzdő fiatal művészt, aki most jött ki az elmegyógyintézetből, és akinek az élete bizonyos párhuzamokat mutat József Attiláéval.” — Czukor Balázs