'Pásztor: Isten bevezetett a cigánysorba, hogy megmutassam, mit jelent igazán, képmutatás nélkül szeretni. Testvérem, megtértél már Istenhez?

Elemér: Nem.

Cápa: Töki, térjé’ meg. Nagyon jó!

Halálka: Egész másabb azóta az élet.

Elemér: Másabb?

Cápa: Van értelme. Nem iszunk, nem cigizünk, megyünk a Boschba dolgozni.

Elemér: És azt se csináljátok?

Cápa: Nem-nem. Asse.

Pásztor: Istennek nem tetsző a cuccozás. Öl, butít, nyomorba dönt.'

Egy kelet-magyarországi kisváros lakóival beszélgettünk. Nem botrányt kerestünk, hanem kíváncsiak voltunk, milyen az élet egy ilyen településen, mik a problémák, törésvonalak. Kutatásunk során egy szociológus segített eligazodni a terepen. A polgármestertől eljutottuk az uzsorásig, a református lelkésznél ült a csapat egyik fele, míg a másikat egy szabadkeresztény szekta pásztora térítette, a cigánysorról pedig a cukrászdába siettünk, hogy elcsípjük a település utolsó zsidó lakóját. Megtapasztaltuk ennek a világnak az anomáliáit, beleláttunk a szépségeibe és a keserveibe. Ebből a közös élményből - történetek, alakok, helyzetek együtteséből - formálódott a képzelet szülte Büdöskút és lakóinak története.