Szabó Magda Gézáról és Istvánról szóló drámájában sok megválaszolatlan kérdés merül fel a korral kapcsolatban, de legfőképpen azzal, hogy a különböző korokban népünk gondolkodói miként elemezték keletről jövő őseink európai fogadtatását és azt, hogy 1100 év során a megmaradásért vívott küzdelem során, a kelet és nyugat közötti ütközőzónában sikerült-e immunitást beépítenünk szervezetünkbe a továbbélés érdekében, anélkdl, hogy küzdeni tudásunk elsorvadt volna.

XX. század, ma már történelemnek számító borzalmainak ismeretében volt képes a szerző megfogalmazni a magyar történelem kezdeti szakaszában felmerülő sorskérdést és keresni rá a választ az alkotókkal egyetemben: Ragaszkodni őseink hitéhez vagy alkalmazkodni a Nyugathoz? Megtartható-e a kultúránk? Elvész-e egy nemzet, ha hitet cserél?

Szabó Magda remekül megírt mai nyelven beszélteti a szereplőit, ám mégis a majd 50 évvel ezelőtt írt darabra kissé rátelepedett az idő pókhálója, ezért keretjátékok beiktatásával hozták közelebb a ma nézőjéhez a darabot az alkotók.

994. ősze, szép fényes nap. Vajknak, Géza fejedelem fiának keresztelése előestéjén összegyűltek Európa keresztény királyságainak követei a magyar fejedelmi udvarban, hogy tanúi legyenek a magyar nép csatlakozásának a többi európai keresztény országhoz.

Európa számára is meghatározó eseményre külföldi tudósítók hada lepi el Géza fejedelem népét, hogy tájékoztassák hazájuk közvéleményét a magyarok keresztény hitre térítéséről s arról, hogy immár ők is Európa népei közé fognak tartozni.