Magyarországon a kétezres években meghökkentően sok, kamaszok által elkövetett szülőgyilkosság történt. Az European Theatre Convention Young Europe Ill. „Age of Rage” című koprodukciós projektje kapcsán ezt a jelenséget találtuk a legdrámaibbnak, amit fontos a színház eszközeivel is bemutatni. A valós esetek alapos tanulmányozása után egy fiktív, ál dokumentarista történetet alkottunk, amelyben szándékosan kerültük az olyan kézenfekvő indítékokat, mint a nincstelenség, a drogfüggőség, vagy a súlyos pszichiátriai terheltség. Generációkon át egymásra rakodó és átörökített traumák, frusztrációk és szabadulásvágyak. Némaságok és artikulálatlan dührohamok, bántalmazók és bántalmazottak odavissza...Látszólag konszolidált, már-már jólétben élő fiatalok jutnak el odáig, hogy — jószerivel az ógörög sorstragédiák mintázata szerint — elkövessék a legsúlyosabb bűnt, az anyagyilkosságot. Egy tizenhat éves gimnazista lány, Stuci, tizenkilenc éves barátja, Zsomer, valamint a lány anyjának, Erikának, az ötvennégy éves könyvtárosnőnek keresztbeszerkesztett monológjai nyomán sejlenek fel a családi tragédia körülményei és motívumai...