Az idős Annamari vendégségbe várja barátait, az egykori ciszter-diákokat, de még az öregurak előtt egy végrehajtó érkezik hozzá, hogy lefoglalja vagyontárgyait. A fiatalember többszöri kérés ellenére sem hajlandó távozni, így tanúja lesz annak a furcsa vendégségnek, amiről lassan kiderül, hogy nem a nosztalgiázásról szól: az öregurak párbaj céljából gyűltek össze barátnőjük lakásán.

Spiró György így ír nagysikerű komédiájáról: „A keresztény középosztály legjobbjairól írtam meg a Honderűt, és nagyon szeretem. Jó volt árnyaltan és pontosan fogalmazó szereplők lelkéből megszólalni az általános szellemi romlásban, jó volt elidőzni e bölcs és tapasztalt emberek között.”