Facebook pixel

Közellenség

Thumbnail
Színház: Katona József Színház
Szerző: Tasnádi István
Rendező: Schilling Árpád
Időtartam: 1 óra 48 perc, szünet nélkül
Időpont: 2021. március 4. 19:00 CET
Nyelv: magyar

A megváltott jeggyel az előadás 2021.03.04. 19:00 és 2021.03.05. 19:00 (CET) között bármikor megtekinthető, felvételről!

Mennyiség:
Kuponbeváltás
Az előadásra jegyet vásárolni március 05. 15:00-ig van lehetőség.
A sikeres vásárlást követően a megadott e-mail címre megküldjük az előadás linkjét, amelyre kattintva megtekinthető lesz a közvetítés.
Felhívjuk figyelmét, hogy a link az előadás kezdete előtt fél órával válik aktívvá, valamint csak egy IP címről működik, ezért kérjük, ne küldje tovább és ne ossza meg mással.

A felvétel 2001-ben készült, felbontása nem éri el a HD minőséget!

Zenés uszítás Heinrich von Kleist elbeszélése nyomán.

A Katona József Színház 1999-ben bemutatott előadása.

„A tömörebb, megszerkesztettebb végső változatból Schilling Árpád a Kamrában lendületes, élvezetes, a formai játékosságot a megjelenített világkép keserűségével sikeresen ötvöző produkciót hozott létre. A színen két lerongyolódott (pontosabban két félig-meddig öltözött) ló fogad minket. Amikor azonban elkezdik mesélni a történetet, nemcsak külsőleg alakulnak át, hanem belülről is: felöltözvén showmanné (illetve show-womanné) válva mesélik el Kohlhaas kalandjait, s amikor néha megakadnak a történettel, saját kis betétszámaikat adják elő. Schilling tehát a kommentárokat teátrális keret-, illetve betétjátékká változtatja, s a teátrális prezentáció nyílt felvállalásával rögvest zárójelbe is teszi a narrálás és a kommentálás különbözésének irodalmi problémáját. A történet prezentálásakor pedig egyszerre erősíti a darab keserű iróniáját és jelzésszintű játékötleteit.

[…]

A színész: lendület, a játékban lelt látható öröm átragad az előadásra. Az önálló életet élő keret- és betétjátékok nemcsak a színház, de az élet teatralitását is eszünkbe juttatják. Az áthallásokból építkező 'politikai színház' kora régen lejárt, de kliséi élnek, s a velük való ironikus játék paradox módon eredeti igazságtartalmukra is figyelmeztet. Nem állítom, hogy Schilling és Tasnádi színháza alapvetően a társadalmi mondandót hordozó színház megújítására tenne kísérletet (nem is tartom valószínűnek, hogy ez volna szándékuk); az előadás mindenesetre a közérzetjelentés megkapó erején túl a Schilling-féle színházi nyelv alkalmazhatóságának sokféleségét, sokrétűségét is pregnánsan mutatja.”

Urbán Balázs: A lovakat levágják, ugye? (Színház, 32. évf. 9. sz., 1999.).

További előadások