A Nemzeti Színház 2008-ban, a Biblia évében meghirdetett meghívásos drámapályázatán a fölkért alkotóknak a Tízparancsolat egy-egy törvényének témájára kellett darabot írniuk. A nyolc elkészült pályamű közül Visky Andrásé a hetedik parancsolat eredeti, kiterjesztett érvényű jelentését járta körül: „Ne lopj: életet, szabadságot, jövőt!” A darabot „a szerzőhöz igen közel álló személyek életeseményei ihlették”.

Egy kíméletlen önkényuralmi rendszer világában játszódik, főhőse egy hivatása gyakorlásában ellehetetlenített színésznő, aki annak ellenére megpróbál nem félni és szabad lélekkel élni, hogy a hatalom folyamatosan megfigyelteti és „Pornó” fedőnév alatt nyilvántartatja mint célszemélyt. Ez a mozzanat azonban csak az egyik indoka a meghökkentő cím választásnak. A másik indítékot az író így fogalmazta meg egy interjújában: „A politikai pornográfia elszabadulóban van, már az új oltárképeken, a számítógépek képernyőin és a telefonunk kijelzőjén is folyamatosan jelen van...Hatálya alól egyikünk sem vonhatja ki magát, a vak is látja, mi történik: nem elég a szavazatunk, sohasem elég, a testünk is kell, a gondolataink, a lelkünk, a hálószobánk. Meg kell állni a gyermekeink és gyermekeink gyermekei színe előtt, és elmondani a saját történetünket. Kiűzni nyelvünkből, tekintetünkből, érintéseinkből, sejtjeinkből a diktatúrát. Amíg nem tesszük meg, diktatúra-függőségben élünk. Nincs bátrabb tett, mint előállni a gyávaság történetével.”