A képzőművészetet, irodalmat és színházat izgalmasan ötvöző Textúra 2023 őszén ismét beköltözött a Magyar Nemzeti Galéria falai közé. A múzeum felkérésére nyolc kortárs magyar szerző írt szöveget a Galéria egy-egy művéből inspirációt merítve, melyeket színművészek tolmácsoltak az ihlető műalkotások társaságában.
A hazai kulturális élet innovatív képző- és előadóművészeti produkciójában ismét megelevenednek a Magyar Nemzeti Galéria állandó gyűjteményének festményei és szobrai. A formák, karakterek, témák egy-egy jelenetet hívnak életre, melyek révén a művek új értelmezéssel, történettel, asszociációval gazdagodnak.
A Textúrát idén a tíz éve Londonban dolgozó, nemzetközi hírű Éry Franciska rendezi. Rendezése nemcsak a szövegek térbe helyezésére, hanem a zene, a tánc, a mozgás és a néző útjára is helyezi a hangsúlyt. A fiatal rendező munkája során gyakran inspirálódik a terekből, kifejezetten kíváncsi arra is, hogy személyesen milyen utat tesz meg a néző, mielőtt megérkezik egy-egy jelenethez, számára ez mind a színházi élmény része. Az este alapkoncepciója maga a térelfoglalás, a tér birtokbavétele lesz. „A Magyar Nemzeti Galéria egy olyan tér, ahol mindig jól kell viselkedni. Hagyományokkal és ismert művekkel van tele. De számomra az az izgalmas a Textúrában, hogy minden sarkon valami új vár minket. Meglep minket a tér. Az egész este alatt a meglepődés, a váratlanság vonala vezeti majd a nézőt, amitől remélem, ő maga is felszabadultabb lesz. Olyat szeretnénk mutatni a Galériában, amit nappal nem lehet látni.”Az este során a látogatók áthaladnak olyan területeken, amelyek normál nyitvatartási időben zárva tartanak, vagy bejuthatnak olyan épületrészbe is, ahová csak a múzeum dolgozói léphetnek be.
A kiválasztott művek átfogják a magyar művészet évszázadait, átvezetve a közönséget térben és időben a középkori szárnyasoltároktól a kortárs alkotásokig. A felkért írók köre és az általuk alkotott szövegek világa épp olyan sokszínű és izgalmas, mint a kiválasztott műalkotások sora: tragédia, humor, melankólia, szakralitás és hétköznapiság váltja egymást a jelenetekben. A színészek rövid szünetekkel tíz alkalommal játsszák el az epizódokat, a közönség ekképpen mindegyik színt meg tudja tekinteni. A jelenetek sorrendjét és az útvonalat azonban a látogatók maguk határozzák meg, így azok egyedi élménnyé sűrűsödnek végül össze.
A Textúra során a néma mű megszólal, a befejezett megelevenedik, a statikus kimozdul keretei közül.
Jelenetek / képzőművészeti alkotások:
Bakos Gyöngyi: Négyszáz dobás
Ferenczy Károly: Kavicsot hajigáló fiúk, 1890
Lackfi János: Felhők bivalytej-örvénylése
A kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltár ünnepi táblaképei, melyek a Hiszekegy sorait illusztrálják, 1491
Simon Márton: Rövid összefoglaló a selyemhernyóbábok életéről
Drozdik Orsolya: Cinikus ész IV.: Agylábtörlő, 1991
Szvoren Edina: Másik lépcső
Bernáth Aurél: Riviéra, 1926–1927
Tompa Andrea: Berta grófnő
Gyertyánffy Berta: Spirka cigánylány, 1860-as évek
Visky András: Kopaszok. A Vaszilij-terápia
Brauer Marcell: Bauhaus székek
Visniek, Matei: A táncoló szó – Le mot qui danse
Izsó Miklós: Táncoló paraszt VII., 1870-es évek eleje
Vonnák Diána: Özönvíz
Rózsa Luca Sára: Özönvíz, 2021