Tudjuk, hogy az élet nagy kérdéseire nincsenek egyszerű válaszok: de ha eljön a pillanat, amikor az egyénnek fel kell áldoznia az élet egyszerű teljességét valamely univerzális igazság oltárán, akkor baj van: nevezzék azt az univerzális igazságot bárminek (nem mondunk neveket, nem nevezünk ki egyetlen bűnbakot sem, csak utalunk a költő versére, amelyben azt az ötletet adja embertársainak, hogy “hétszer szüljön meg az anyád”, ő tudja, miért.) Az előadás (játszódik: 1901 és 2001 között) arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, miként épül fel szilánkokból, apró foszlányokból egy olyan hatalmas történelmi emlékmű, amelyikhez a kulcs és a kalauz nem útikönyvekben van elrejtve: a bejáratot mindenki a saját magában kell, hogy megtalálja.
“A kő is megszólal, ha kiverik a fogait”
(Fegyukin, vizsgálóbíró)