A felvétel 2001-ben készült, felbontása nem éri el a HD minőséget!

Zenés uszítás Heinrich von Kleist elbeszélése nyomán.

A Katona József Színház 1999-ben bemutatott előadása.

„A tömörebb, megszerkesztettebb végső változatból Schilling Árpád a Kamrában lendületes, élvezetes, a formai játékosságot a megjelenített világkép keserűségével sikeresen ötvöző produkciót hozott létre. A színen két lerongyolódott (pontosabban két félig-meddig öltözött) ló fogad minket. Amikor azonban elkezdik mesélni a történetet, nemcsak külsőleg alakulnak át, hanem belülről is: felöltözvén showmanné (illetve show-womanné) válva mesélik el Kohlhaas kalandjait, s amikor néha megakadnak a történettel, saját kis betétszámaikat adják elő. Schilling tehát a kommentárokat teátrális keret-, illetve betétjátékká változtatja, s a teátrális prezentáció nyílt felvállalásával rögvest zárójelbe is teszi a narrálás és a kommentálás különbözésének irodalmi problémáját. A történet prezentálásakor pedig egyszerre erősíti a darab keserű iróniáját és jelzésszintű játékötleteit.

[…]

A színész: lendület, a játékban lelt látható öröm átragad az előadásra. Az önálló életet élő keret- és betétjátékok nemcsak a színház, de az élet teatralitását is eszünkbe juttatják. Az áthallásokból építkező 'politikai színház' kora régen lejárt, de kliséi élnek, s a velük való ironikus játék paradox módon eredeti igazságtartalmukra is figyelmeztet. Nem állítom, hogy Schilling és Tasnádi színháza alapvetően a társadalmi mondandót hordozó színház megújítására tenne kísérletet (nem is tartom valószínűnek, hogy ez volna szándékuk); az előadás mindenesetre a közérzetjelentés megkapó erején túl a Schilling-féle színházi nyelv alkalmazhatóságának sokféleségét, sokrétűségét is pregnánsan mutatja.”

Urbán Balázs: A lovakat levágják, ugye? (Színház, 32. évf. 9. sz., 1999.).