Ismert hazai alkotó-, és előadóművészek összefogásában, kisebbségi és többségi társadalom tagjainak együttműködésével született meg az első gypsy musical, a Somnakaj, melyet a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutattak be 2014 áprilisban a Művészetek Palotájában.

A produkció 2015-ben 10 állomásos országos turnéra indult, hogy megmutassa; a közös munka, és együttgondolkodás révén hogyan épül „híd” a nemzetiségek és a többségi társadalom tagjai között.

Az előadás koncert és színház, tánc és irodalom, tradicionális képzőművészet, hagyományőrzés valamint modern kifejezési formák találkozása. A Somnakaj igazi cross over. Valóságos örömzene.

A produkció életre hívásának legfőbb célja a roma kultúra bemutatása volt, mint a nemzeti és az európai kultúra része, illetve olyan magas művészi színvonalú kulturális élmény biztosítása, mely alkalmas lehet a diszkrimináció terén történő szemléletváltás beindítására a társadalomban. Ezzel egy időben elkészült a darab koncertverziója is, amely az előadás csökkentett létszámú, de ugyanolyan zenei élményt biztosító változata.

Az előadást és a koncertet is, a romákra jellemző sokszínűség és kirobbanó érzelmi gazdagság jellemzi. A különböző kulturális közegekből, színterekről érkező alkotók, előadók jól tükrözik a roma kultúra sokszínűségét. A darab sorra veszi azokat az érintkezési pontokat, ahol a kulturális befogadás társadalmi attitűdje gazdag kölcsönhatásokat eredményez.

A fellépők itthon és világszerte elismert énekesek, zenészek. Közös vonásuk, hogy fáradhatatlanul keresik a zenei fúzió lehetőségét és a zenei hagyományokat a kortárs művészet szerves részeként értelmezik. A megszólaló dallamok számos zenei műfajt érintenek, széles panorámát mutatva a cigány folklórtól egészen a közelmúlt zenei hatásait is integráló átdolgozásokig, stílusbeli újításokig. Első helyen kell említeni a cigány folklórból merítő népdalokat, de megjelenik az úgynevezett “kávéházi”, avagy városi cigányzene is modern feldolgozásban.

Egy roma lány, Somnakaj meséli el családja és saját történetét. Sorsának állomásai elevenednek meg, reális képet festve a cigányságról. A lány, családja ellenkezése ellenére elindul szerencsét próbálni a fővárosba. Példát mutat arra, hogy a hovatartozás vállalása mellett is megvalósítható a tanulás általi kitörés.

A darab az identitás vállalásának, az egyén saját útjára való rátalálás és követés kérdéseit járja körbe, miközben általános emberi kérdéseket feszeget, egyéni sorsokon próbál rámutatni a személyes felelősségre, sorsunk irányíthatóságát tekintve. Megkérdőjeleződnek az általánosításokban megmutatkozó előítéletek, sztereotípiák.