Program:
Gabriel Fauré:
Pelléas és Mélisande – szvit, Op. 80

Camille Saint-Saëns:
1. (a-moll) csellóverseny, Op. 33

SZÜNET

Robert Schumann:
3. (Esz-dúr, „Rajnai”) szimfónia, Op. 97

Érzelmi hullámvasút happy enddel – így írhatnánk le röviden a műsort, amelyben Pelléas és Mélisande tragikus története után Saint-Saëns szélsőséges hangulatokat körüljáró, gyakran indulatos csellóversenye, majd Schumann pozitív életélményekből fogant szimfóniája szólal meg. A koncertet Madaras Gergely vezényli, akinek nemzetközi elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Mezzo TV 2019 szeptemberében a hónap művészének választotta, és dokumentumfilmet is készített róla. Szólistaként a jellegzetesen erőteljes, csellóhangjáról ismert Perényi Miklós lép a közönség elé, akinek Saint-Saëns-játéka a New York Times kritikusa szerint „technikailag tökéletes és mélyen kifejező: vibratói beszédesek, líraisága váratlan és vészjóslóan titokzatos”.

A Nobel-díjas belga író, Maurice Maeterlinck szimbolista drámája, a Pelléas és Mélisande óriási hatást gyakorolt a kor zeneszerzőire. Debussy, Schönberg és Sibelius is feldolgozta a történetet, de Gabriel Fauré mindhármukat megelőzte. Az általában lassan komponáló szerző másfél hónap alatt végzett a dráma londoni bemutatójához írt kísérőzenéjével, amelyből 1899-ben állított össze négytételes szvitet. Az első tételben a sejtelmes erdőt ábrázolta, ahol a vadászkürttel megjelenített Golaud rátalál Mélisande-ra. Az oboa- és kürtszólókban gazdag fonódal után a címszereplők boldogsága jelenik meg, végül a nő halála zárja a művet. Ez a megrendítő finálé szólt később Fauré temetésén is.

Az 1870 körül Saint-Saëns Liszt több művét is vezényelte, így nem csoda, ha pályatársa hatott rá. Az a-moll csellóverseny három szünet nélkül megszólaló, de jól elkülönülő tételből áll, amelyeket a liszti téma-transzformációhoz hasonlóan más-más karakterben visszatérő motívumok kötnek össze. A nyitótételben a cselló egyetlen zenekari akkordot követően belecsap a témába, amelynek ritmusa a tétel folyamán vándorol a hangszerek között. A finálét ugyanez a téma nyitja. A két saroktétel között finom menüett szól. Az elképesztő technikai kihívásokat támasztó művet Rachmaninov és Sosztakovics is minden idők legjobb csellóversenyének tartotta.

Életének egyik nehéz periódusából a Düsseldorfban elnyert városi zeneigazgatói állás rángatta ki Schumannt, aki boldogan kirándult feleségével új Rajna menti otthonának környékén. Az élményekből szimfónia született „A rajnai élet egy darabja” címmel, és bár a szerző később visszavonta a programot, a „Rajnai” jelző örökre rajta ragadt művén. A hősies témával induló nyitótétel természetzenéjét ländler és bordal színezte scherzo követi, majd statikus harmóniáival és visszafogott hangszerelésével nyugalmat árasztó lassútétel szól. A kölni dóm ihlette ünnepélyes negyedik tételben megszólalnak a harsonák, végül könnyed, táncos finálé zárja a darabot.