„Nem! – üvöltötte, vonította bennem valami, rögtön és azonnal, és szűkölésem csak hosszú-hosszú évek múltán csitult valami halk, de rögeszmés fájdalommá, mígnem, lassan és rosszindulatúan, akár a lappangó betegség, mind határozottabb körvonalat öltött bennem egy kérdés – hogy sötét szemű kislány lennél-e? orrocskád környékén elszórt szeplők halvány pöttyeivel? vagy konok fiú? vidám és kemény szemed, akár szürkéskék kavics? –, igen, az én életem a te létezésed lehetőségeként szemlélve…”

A gyermek: a jövő. A meg nem született gyermek: a jövőtlenség bevallása. Kertész Imre a Kaddis a meg nem született gyermekért című művében arra a felismerésre jut, hogy lehetetlen egy olyan világban gyermeket vállalni, ahol át kellett élni a holokauszt borzalmait. Lukács Sándor feledhetetlen alakítását nézve ez a szöveg számos új árnyalatot kap. Az előadás születéséről és legizgalmasabb kérdéseiről beszélgetünk a művésszel.

Az előadás elérhető az eSzínház kínálatában ide kattintva.