A Mörk Leonóra regényeiben felbukkanó festmények és zeneművek, a múlt és a jelen, a valóság és a fikció izgalmas keveredése volt a témánk a legutóbbi Kávéházak Éjszakájának egyik programján. Ebből a beszélgetésből készült ez a podcast, amelyben négy regényt említ meg az író, ezért néhány mondatban essen szó itt ezekről:

1651, Hollandia. Jant, a fiatal festőt, Rembrandt egyik tanítványát egy gazdag amszterdami kereskedő vidéki udvarházába szólítja a megbízatása. Nem sokkal később azonban váratlanul nyoma vész, és nem marad utána más, mint egy tulipános képekkel teli album, és egy ismeretlen, cinóberruhás fiatal nőt ábrázoló festmény. Vajon miről árulkodik a selyemruhás lány portréja? (Törött tulipánok)

Egy 18. századi, magyar nyelven született útinapló fényt derít a Drezdában készült, különleges gyöngyfigurák alkotójának kilétére. Ő az a lány, aki szembemegy minden szabállyal és kötöttséggel, aki saját útját járja, ezáltal nemcsak önmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorja. (Lány igazgyöngyökkel)

1800, Poroszország. Frieda, a jómódú berlini hugenotta család lánya vidéken nyaralva ismeri meg a szomszédos kastélyban vendégeskedő porosz királyi herceget, aki egyszerre hadvezér, zeneszerző és zongoraművész. Kettejük nevét mindössze egy Beethoven-darab köti össze, és a titok, amelyet a herceg magával visz, amikor a porosz seregek élén harcba indul Napóleon ellen. (A herceg és a lányka)

Az 1700-as évek végén két fiatal talál egymásra egy kis német hercegségben: a mesemondónak született lelkészlány, Charlotte és a nemesi családból származó orvos, Friedrich. Miközben Európa-szerte dúl a háború, számukra mintha megszűnt volna a világ, úgy érzik, semmi nem fenyegetheti a boldogságukat. Ám a férfit külföldre szólítja a kötelesség… (Ködkirálynő)