Ennek a könyvnek a főszereplője a Nulla. Volt olyan kor, amikor a létezéséről sem hallottak, volt, amikor eltitkolták, pedig tudták, hogy nélkülözhetetlen. Öltek miatta, összeegyeztethetetlennek tartották vallással, filozófiával, szóval elképzelhetetlenül kalandos sorsa volt. Ráadásul úgy tűnik lehetetlen a végtelen nélkül emlegetni. A nulla szerepe nemcsak a természettudományokban és a társadalomtudományokban meghatározó, de a képzőművészet is sokkal szegényebb lenne nélküle.

Néhány példa még a fülszövegben: „Charles Seife amerikai matematikus és tudomány-népszerűsítő nagy sikerű könyve élvezetes, könnyed stílusban követi nyomon e különleges szám szövevényes és lenyűgöző történét, a babiloni ékírásos tábláktól a fekete lyukak fantasztikus felfedezéséig és még tovább. Megtudjuk, hogyan született meg a nulla eszméje az ókori keleten, miképpen küzdött az elismerésért az antikvitástól kezdve a kora újkorig Európában, és miként vált a nyugati matematika egyik legfontosabb eszközévé, hogy azután Einstein, Feynman és mások kezébe kerülve a modern természettudomány legnagyobb áttöréseinél játsszon kulcsszerepet. És a történet itt még nem ért véget, hiszen a nulla furcsa és kétarcú természete ma a relativitáselmélet és a kvantummechanika észbontó ütközési zónáiban, a 'mindenség elmélete' körüli tudományos vitákban mutatkozik meg ismét.