Messiaen, Ravel, Debussy – a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje

Az együttes neve: Budapesti Fesztiválzenekar
A koncert helyszíne: Zeneakadémia, Nagyterem
Időtartam: kb. 2 óra, szünettel
Nyelv (felirat): magyar
Időpont: January 30, 2021, 7:45 PM GMT+1
Kuponbeváltás
A koncertre jegyet vásárolni január 30-a 16:35-ig van lehetőség.

Ismét a BFZ vendége lesz a chilei svéd mezzoszoprán, Luciana Mancini, aki a tavalyi nagy sikerű Orfeo-produkcióban a Bachtrack szerint az opera egyik kulcsfigurájává varázsolta karakterét, a Herbert von Karajannal is együtt alkotó, több mint százharminc ősbemutatót jegyző svájci karmester, Michel Tabachnik pedig kerek két év után áll újra a Fesztiválzenekar elé. Megszólal a mélyen vallásos Messiaen krisztusi áldozatról szóló műve, Ravel keleti meséket idéző Seherezádéja, valamint Debussy világhírű Faunja és A tenger is, amivel a komponista új szintre emelte az impresszionista vízábrázolást. Egy közeg, sok kapcsolódás, megannyi szín: ez a francia zene!

A huszonkét éves Messiaen még jócskán honfitársai – Debussy, Ravel, Dukas – hatása alatt állt, de már kialakultak saját zenéjének legfőbb vonásai, köztük a katolikus hit igazságának hirdetése. A Les Offrandes oubliées (Az elfelejtett áldozatok) fő üzenete: „elfelejtettük, kedves Jézus, mennyire szeretsz minket”. Az első, lamentáló szakasz a kereszttörténetet meséli el, a dühös középső a bűnt, az áldozat elfelejtését jeleníti meg, míg a transzcendentális utolsó az eucharisztiát, vagyis az úrvacsorán keresztül történő emlékezést.

Egészen más hangulatot ígér a folytatás: az Ezeregyéjszaka meséihez gyerekkora óta vonzódó Ravel Tristan Klingsor három versét zenésítette meg Seherezádé című dalciklusában. A már-már beszédszerű énekszólam Debussy hatására utal. A sötét esz-mollban írt Ázsia mesélője egyre hevesebben vágyódik el messzi tájakra, A varázsfuvola a szerelme játékát távolról hallgató rabszolgalány keserédes meséje, míg A közönyös egy sikertelen hódítás története.

Fontos szerepet kap a fuvola Debussy „előjátékában” is, amely a szerző leírása szerint „Stéphane Mallarmé költeményének egészen szabad illusztrációja”. A magukat Apacsoknak nevező művészi társaság összejöveteleit (ahol Ravel is megismerte Klingsor verseit) Mallarmé lakásán tartották, így nem csoda, hogy Debussy közel került a költő munkásságához. A lustálkodó, nimfákról álmodozó faun történetében inkább érzések, improvizatív hangulatok jelennek meg, mintsem konkrét narratíva.

A hangverseny záródarabja hasonlóan absztrakt, A tenger három szimfonikus vázlaton keresztül jeleníti meg a szerző vízzel kapcsolatos személyes élményeit. A Hajnaltól délig a tengeren, a Hullámok játéka, valamint A szél és a tenger párbeszéde nemcsak lefesti a víz látványát, de asszociál, érzelmeket fejez ki. Debussyre jellemzően a műben a dallam nem mindig válik le tisztán a kíséretről, sokkal inkább egyetlen homogén textúrává alakul.