"Csipp-csöpp, csipp-csöpp. Valami csöpörög. Csipp-csöpp, csipp-csöpp. Talán nem zártam el a csapot. Csipp-csöpp, csipp-csöpp. Nem. A vér csurog. Egyre halkabban csurog. Lassan csönd lesz. Mélységes csönd."

Kosztolányi Dezső drámai epikája tele van titkokkal és kérdőjelekkel. Címszereplője a magyar irodalom egyik legtöbbet vitatott-elemzett karaktere. A szerző ugyanis az élet titokzatos sokszínűségét, az ember megismételhetetlen egyediségét vallja. Elvet minden olyan eszmét és gondolatot, amelyik egyetlen okkal magyarázza a miérteket. Milyen lépcsőfokokon keresztül jut el valaki oda, hogy (tudatosan? ösztönösen?) képes legyen fellázadni a mindenki által, így önmaga által is elfogadott rend ellen? És mi lesz, ha a rendszer megdöntése — a kölcsönös függés révén — önmagunk megsemmisülésével is jár?