A hűséges alattvalóból egy jóslat hatására királygyilkossá váló Macbeth története a politikai bűncselekmény és a zsarnokság kialakulásának krónikája. De még inkább elrettentő példázat, amely az emberi lélek mélységeibe enged betekinteni.

„Azt mondják: A vér vért kíván.“
Az előadásban négy színész - két idős és két fiatal – formálja meg a darab minden szerepét, egymásban tükröztetve sorsokat, életszakaszokat és életstratégiákat.

'Gáspár Ildikó egészen szokatlan keretet adott ennek a klasszikus, alapvetően kosztümös történetnek. A Macbeth összes szereplőjét négy színész kelti életre, akik múzeumi dolgozókként egy tárlatvezetés során, egyfajta „amatőr színtársulatként” megidézik a skót uralkodó trónra kerülésének és bukásának históriáját. (…) Ebben a Macbeth adaptációban leomlik minden, ami a klasszikus színházi előadásmódra jellemző, és azzal, hogy a fennkölt magasságból szó szerint a nézők közé hozzák le Shakespeare művét, egyszerre teszik azt vonzóvá, mérhetetlenül izgalmassá, és ami talán a legfontosabb: érthetővé.' - Jasinka Ádám, Deszkavízió

Mü lefekszünk mü ágyunkba

Minden testi koporsónkba

Föltekintünk magosságba

Ott látunk egy szép koronát

Kíjjül aranyas

Bejjül fekete

Kígyó szemivel nézi

Gyík ujjával fogja

Nagy jegekvel, nagy szelekvel

Rútlátó gonosz igizettel

Három csöpp vére lecsöppenik

Ördögökkel felszedetik

Aranytángyérra tetetik

Szunnyad szunnyad szelevén*

Ki teszi fejére?

*Középkori skót gael kifejezés: lélek, lélegzet, egyes értelmezések szerint lelkiismeret jelentéssel