Színházunk névadójának írásaiból olvastunk fel 2004-ben, a magyar dráma napján, színháznyitásként, egyszeri alkalommal. Mi az oka annak, hogy az érdeklődés miatt – egyébként nagy örömmel – újra és újra műsorra tűzzük ezt az előadást? Az, hogy noha Örkény István több, mint 40 éve halt meg, így életműve „elvileg” nem elég régi ahhoz, hogy megkerülhetetlenül a magyar irodalom hagyományába tartozzon, és nem elég új ahhoz, hogy sarkosan a jelenről beszéljen, minden egypercest alapvető szövegnek és megrendítően mainak érzünk. Az ilyen műveket nevezzük klasszikusnak.