Az ember éli hétköznapi életét, aztán egy átlagos napon minden megváltozik. Egy kis elektromos kisülés az agyban, és az ember ettől a naptól kezdve többé már nem akárki, hanem a beteg. Az élet hirtelen megkérdőjeleződik, a halál félelmetes közelségbe kerül. A beteg pedig beteg életének legnagyobb harcát vívja a betegségével, a világgal, múltjával, jelenével, önmagával.

A beteg szerint minden nap tökéletes, amíg az élet örömei vannak túlsúlyban. De amikor eljön a tökéletlen napok korszaka, akkor egyre többet gondol arra, hogy talán egyszer majd jó lenne megnyomni azt a bizonyos piros gombot. Nem biztos, hogy ez lesz a megoldás, de nagyon nem mindegy, hogy... hogy... hogy egyáltalán van-e erre lehetőség. Elvi. Gyakorlati. Lehetőség. Mert mi marad az emberből, amikor mar a sza- vak ki-mon-dá-sa is n-e-h-é-z? Amikor mar a legapróbb dolgokban is segítséget kell kérni. Amikor a saját testebe való bezártság el

vágja az értelmes élet lehetőségétől. Amikor a kiszolgáltatottság EIViSeLhEtEtLeNnÉ válik. Amikor elfgy a Ivgo. Amkor meg. Amkor meg. Megszűnik az embri meltós...Akor mr nncs ms csk a ... nmgnkb vl bzrtsg... bzzz... rt... sg...

'Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.'

/Karsai Dániel/